„Kihúztuk a lábunk alól a szőnyeget!” : Egy Covid-19 járvány kezdetén indult moldvai részvételi kutatás tapasztalatai

A hazánkban is egyre nagyobb teret nyerő részvételiség olyan stratégia, amely a kutatást 1) a helyi emberekkel együtt, közösen, 2) a helyi emberek saját, maguk által megfogalmazott érdekei szerint és 3) a helyi emberek által végzett tevékenységként tételezi, így nem csupán a kutatás tárgyaként kezeli őket, az nem pusztán róluk szól. A világjárvány azonban fölvetette annak kérdését, hogy ez a kutatási stratégia mennyiben valósítható meg akkor, amikor egy éppen csak megkezdett és külföldi (romániai) terepen zajló kutatást félbeszakítanak a korlátozások, amelyek határozatlan időre elválasztják egymástól a helyieket és a több tudományterületről érkező kutatókat. Tanulmányunkban a moldvai csángó nyelvi revitalizáció kérdésével foglalkozó nyelvészeti etnográfiai kutatás dilemmáit és válaszait tárgyaljuk összefüggésben azok interdiszciplináris elméleti (elsősorban szociokulturális antropológiai és szociolingvisztikai) vonatkozásaival. Írásunkban először röviden kitérünk az antropológiatörténet kollaborációra és részvételre vonatkozó elméleti és módszertani ismereteire, majd bemutatjuk részvételi kutatásunkat. Zárásképpen összefoglaljuk, hogy a váratlan helyzet milyen lehetőségeket és kényszerű lépéseket hozott magával a részvételi szemlélet alkalmazásának köszönhetően. Így a számos megismert nehézség ellenére is a progresszív, dinamikus és megengedő részvételiség koncepciója mellett érvelünk, amely e körülmények között is elő tudta segíteni, hogy a kutatás helyi és nem helyi résztvevői egyaránt saját ritmusuk és egyéni elköteleződésük mértéke szerint vonódjanak be a kutatásba.