Hajdúnánás-Zagolya ETA-01 kurgán (Hajdú-Bihar Megye) régészeti talajtani és geokémiai adatokra alapozott rétegtani vizsgálata

A kurgánok kiemelkedő fontosságú tájelemei a közép-kelet-európai síkságoknak mind ökológiai, talajtani és régészeti szempontból, így a hazai geoarcheológiai kutatások fontos alanyai. A régmúltban emelt síremlékek időkapszulaként információt őriznek az építőikről és környezetükről. A kézzel fogható tárgyi emlékeken túl az építés során eltemetődött talaj és maga a halomtest is információkkal szolgálhat, ha megvizsgáljuk talajtani és geokémiai sajátosságait. A Hajdúnánás–Zagolya dűlőben feltárt ETA-01 gödörsíros (Jamnaja) temetkezési halomból összesen 39 elem került vizsgálatra. A talajminták királyvízzel oldható frakcióját vizsgáltuk ICP-MS és MP-AES módszerekkel. Az elemkoncentrációk sokváltozós statisztikai módszerekkel történő kiértékelésével feltártuk a talajtani módszerrel kialakított szintek, rétegek és a talaj kémiai összetétele közötti kapcsolatot. A csoportok közötti különbségekből pedig azok eredeteire kerestünk választ. A geokémiai eredmények alapján kialakult csoportosulások jól megfeleltethetőek a talajtan módszerével megállapítható szinteknek. A geoarcheológiai vizsgálat során nyert adatok segítségével az egyes csoportok közti különbségek értelmezése vált lehetővé. A klaszterek közötti különbség megmutatta genetikai kapcsolatukat, és rávilágított a rétegek eredetére. A korabeli Zagolya-dűlő talajtani viszonyairól árulkodik a halom alatt eltemetett talajtakaró. Egy csernozjom talajfejlődéssel jellemezhető talajba mélyítették a halom központjában megtalált alaptemetkezést. Az eltemetett talaj felszínére egy szürkés sárga anyagból emeltek magasítást, amelyet nem a környezet humuszos termőrétegéből hordtak meg. A temetkezési hely tágabb tájföldrajzi környezetében előforduló alapkőzetből származhatott ez az anyag, amelynek gyűjtési helye a Zagolya-dűlőben futó vízfolyások természetes feltáródási pontjai lehettek.