Az öntözés hatása liziméterben nevelt orvosi zsályára (Salvia officinalis L.)

Az orvosi zsálya (Salvia officinalis L.) az egyik legszélesebb körben alkalmazott gyógynövény. Szárított levelét és illóolaját egyaránt felhasználja a gyógyszer-, a kozmetika- és az élelmiszeripar. A Salviae officinalis folium (Ph.Hg. VIII.,2004) illóolaj-tartalmát és annak összetételét, azaz a drogminőséget jelentősen befolyásolják a termesztés körülményei (talaj-, tápanyag-, víz- és fényellátottság). Az orvosi zsályát szárazságtűrő növényként ismerjük, de az elmúlt évek csapadékszegény időjárása Magyarországon is indokolttá tette az öntözés hatásának vizsgálatát az optimális droghozam és -minőség elérése céljából. Kísérletünkben az öntözés hatását figyeltük meg Közép-Európa legnagyobb liziméter telepén nevelt Salvia officinalis növényeken. A kétéves kísérletben értékeltük a csak természetes csapadékban részesült Öntözetlen kontroll és a 105 mm - idény norma - Holt-Körös vízzel öntözött 16-16 egyed növénymagasságát, bokorátmérőjét, hajtáshosszát, SPAD értékét; továbbá a biomasszát, a friss és száraz levél tömeget, illetve az illóolaj-tartalmat és annak összetételét. Eredményeink azt mutatják, hogy az öntözés mindkét évben szignifikánsan növelte a növénymagasságot, a bokorátmérőt, a hajtáshosszt, valamint a hozamot (biomassza: öntözetlen kontroll:470,46 g/tő; öntözött: 827,48 g/tő). Az öntözés növelte az illóolaj-tartalmat is. Az illóolaj főkomponensei az α-tujon, kámfor, 1,8-cineol, β-tujon és a kámfén voltak, emellett 2021-ben a ledol, 2022-ben pedig a viridiflorol jelent meg mintegy 6%-ot meghaladó mennyiségben az illóolajban. A SPAD érték és a transz-szabinil-acetát aránya az öntözés hatására csökkent.