„Kicsit beszélek magyarul, kérem röviden válaszoljon.” 

A tanulmány kettő norvég és egy jordán orvostanhallgató kvalitatív, feltáró jellegű esettanulmányának eredményeit mutatja be. A norvég Edna és Maren a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar, 1+5 angol nyelvű programján kezdték meg második évüket a vizsgálat kezdetekor. Latif Jordániából érkezett a Stipendium Hungaricum ösztöndíjasaként az egyetemre. A vizsgálat idején már negyedéves orvostanhallgató volt. A kutatás során félig-strukturált interjúkat készítettünk a résztvevőkkel. Az interjúk alatt a következő kérdésekre kerestük a válaszokat: 1) mi motiválta résztvevőket abban, hogy külföldi egyetemet válasszanak, 2) mennyire volt fontos számukra választott szakmájuk, 3) milyen volt a kapcsolati hálójuk Magyarországon, 4) hogyan viszonyultak az általános magyar nyelvhez, és 5) mennyire voltak motiváltak a magyar orvosi szaknyelv elsajátítását illetően. A vizsgálat célja az volt, hogy megtudjuk, milyen tényezők befolyásolhatják ezeknek a hallgatóknak az attitűdjét a helyi kultúrához, az emberekhez, valamint a magyar nyelv elsajátításához. A kapott eredmények azt mutatták, hogy a részvevők motivációja a külföldi tanulmányaikat illetően jelentős mértékben meghatározta hozzáállásukat a magyar kultúrához, emberekhez és a nyelvhez. Latif, aki minden kényszer nélkül döntött úgy, hogy Pécsett folytatja felsőfokú tanulmányait, sok külföldi és magyar hallgatóval kötött barátságot, és igyekezett mindent megtenni, hogy a magyar nyelvet minél jobban elsajátítsa. Ednát és Marent a norvég numerus clausus kényszerítette arra, hogy elhagyják országukat és külföldön tanuljanak tovább. Ők kizárólag a többi norvég hallgatóval töltötték idejüket, és csak annyi energiát fektettek a magyar nyelv elsajátításába, amennyi tanulmányaikhoz mindenképpen szükséges volt.