Heads over Tails? An Exploration of Anatomical Arrangement within Cremation Urns from Bronze Age Hungary.

Although cremation is a well-known and common method of mortuary treatment in prehistory, there is a relative lack of archaeological literature concerning post-burning rituals. A search of the Human Relations Area Files for ethnographic data on post-burning cremation practices reveals a wide variety of practices, suggesting that the examination of the deposition of cremated remains in the archaeological record should also be a fruitful avenue for research. This study introduces a simple yet broadly applicable statistical method for evaluating one aspect of the post-burning process in the archaeological record: the arrangement of bone fragments within burial urns. The ratio of cranial to postcranial elements was calculated for each level of microexcavated funerary urns from Bekes 103, a Bronze Age cemetery located in southeastern Hungary. At contemporaneous sites in the Carpathian Basin, archaeologists have reported the practice of placing bones in urns in anatomical order with the extremities located at the bottom of the vessel and the crania located on top. This pattern was notevident at the Bekes 103 cemetery; however, this does not suggest there was not intentionality in the manner in which individuals were treated after death. Instead, the homogeneity of the distribution of cremated remains within urns may point to other mortuary practices. This study develops a useful method to systematically examine spatial aspects of cremated human bone from large cemeteries that can be used to better understand post-burning rituals in the past.   A hamvasztas az őstortenet korszakaiban jol ismert es elterjedt szokas, ennek ellenere a regeszeti irodalmi forrasok keves esetben tesznek emlitest az esetleges hamvasztast kovető ritusokrol. A Human Relations Area Files (eHRAF) adatbazisaban a hamvasztast kovető ritusok neprajzi parhuzamai valtozatos szokasokrol szamolnak be, amely arra enged kovetkeztetni, hogy a regeszeti lelőhelyekről szarmazo hamvasztasos anyagok hasonlo kutatasa szinten uj informaciokkal szolgalhat a kutatas szamara. Jelen tanulmanyunk egyszerű, de szeles korben alkalmazhato statisztikai modszer bemutatasara vallalkozik, amely segitsegevel a hamvasztast kovető lepesek egyikere kovetkeztethetunk; a hamvasztott csontanyag urnan beluli terbeli elrendeződesere kaphatunk valaszt. Vizsgalataink soran a koponyatoredekek es posztkranialis vazelemek aranyanak meghatarozasa tortent meg a bronzkorhoz kothető Bekes-103 lelőhely (Delkelet-Magyarorszag)hamvasztasos urnainak mikroasatasa soran elkulonitett retegekben. A hasonlo regeszeti korhoz kothető leirasokban fellelhetők a maradvanyok anatomiai elkulonulese, a vegtagokhoz tartozo csontreszletek az urna also reszeben, a koponya elemei pedig az urna felső reszeben jelentek meg. Ez az elrendeződes a Bekes-103 lelőhelyen nem volt nyilvanvalo, ami nem jelenti az egyen halalat kovető lepesek eseteben a szandekossag hianyat. Az elrendeződesben megfigyelhető homogenitas egyeb, a halalt kovető ritusok, lepesek jelenletere utalhat. Jelen tanulmany egy olyan, a hamvasztott maradvanyok terbeli elrendeződesenek szisztematikus vizsgalatara alkalmas modszer bemutatasara vallalkozik, amely nagy meretű temetők eseteben is alkalmazhato, igy hozzajarulhat a hamvasztast kovető temetkezesi lepeseinek jobb megertesehez.