A pedagógus-diák közötti kötődés jellemzése egy hazai vizsgálat tükrében

Míg korábban a neveléstudományi kutatások jellemzően a személyiségfejlesztés kognitív szférájára fókuszáltak, nemzetközi viszonylatban közel 60 éve, Magyarországon pedig az utóbbi két évtizedben a tanulást befolyásoló affektív tényezők vizsgálata is előtérbe került (Józsa és Fejes, 2012). E tényezők közül az iskolai kötődések vizsgálatára hazánkban eddig kevés kutató vállalkozott (például Szabó és Virányi, 2011), a pedagógusdiák közötti kötődéssel pedig csak érintőlegesen foglalkoztak (Zsolnai, 2018). A pedagógus és diák közötti kötődés az eredményes nevelés talán legfontosabb feltétele (Sava, 2002). Rövid és hosszú távon egyaránt szignifikáns hatással van a személyiségfejlődésre és az iskolai sikerességre (például Sabol és Pianta, 2012), mely hatás nem csak kisgyermekkorban, hanem serdülőkorban is érvényesül (Verschueren, 2015). Tanulmányunk első részében a kötődés fogalmának és alakulásának rövid tárgyalását követően bemutatjuk a pedagógus-diák közötti kötődést vizsgáló nemzetközi kutatások alapjaként szolgáló értelmezéseket, áttekintést adunk a nemzetközi kutatásokban használatos vizsgálati módszerekről és eszközökről. Ezt követően egy széles körben alkalmazott, pedagógusi percepción alapuló mérőeszköz (Pianta, 2001) hazai kipróbálásának első eredményeiről számolunk be.