A prosztatarák aktív megfigyelése multiparametrikus mágnesesrezonancia képalkotással: a jelen és a jövő perspektívája

Az elmúlt tíz évben a szövettanilag kimutatott, de klinikailag irreleváns prosztatadaganatok alacsony kockázatot jelentő aktív megfigyelése (aktív surveillance, AS) egyre nagyobb arányban használatos. Az AS-programba megfelelő kritériumok alapján kiválasztott betegek 10 éves prosztatarák specifikus túlélése (prostate cancer-specific survival, PCSS) megközelíti a 99%-ot. A nemzetközi és a hazai gyakorlatban jó néhány intézet kibővítette az AS beválasztási kritériumait, hogy minél több beteg kerülhessen megfigyelés alá, így elkerülve a túlkezeléssel járó felesleges kellemetlenségeket, morbiditási tényezőket. Több magas evidenciájú tanulmány adatait összehasonlítva született megállapodás mindezekről a Detective és a Redeem konszenzus study-k alkalmával, bár a vizsgálatok során az adatszolgáltatás és a feldolgozás statisztikai módszerei heterogének voltak. Az AS-programba az a szövettanilag igazolt alacsony kockázatú prosztatadaganatos (PCa) beteg vonható, akinél a PSA <10 ng/ml, a PSA-denzitás (protstate specific antigen density, PSAD) <0,15 ng/ml/cm3 , a daganatuk dcT2a klinikai csoportba sorolható, a tumor malignitási fokozata Gleason score (GS) d3+3 = 6, ISUP-G 1. Amennyiben a malignitási fokozat GS 3+4=7, ISUP 2, de a PSA <10 ng/ml, a klinikai stádium dcT2a és alacsony a pozitív minták száma, úgy AS-programba vehető a beteg, de ebben a megfigyelési csoportban a szoros megfigyelés mellett 6–12 hónap után újbóli prosztatabiopszia szükséges. Nem választható az AS-csoportba a beteg, amenynyiben a PSA >10 ng/ml, malignitási fokozat GS t4+3=7 ISUP 3, a klinikai stádium > cT2a vagy ha a daganat patológiai jellemzői között szerepel a domináns ductalis karcinóma (beleértve a tiszta intraductalis karcinómát), sarcomatoid karcinóma, kissejtes karcinóma, prosztatatokot elérő, vagy meghaladó folyamat, limfovaszkuláris, perineurális invázió bármelyike. A multiparametrikus mágnesesrezonancia-képalkotás (mpMRI) gyakorlatban való eltejedésével és az egységes AS-protokoll alkalmazásával a betegek beválasztása, követése a felesleges rebiopsziák nélkül is biztonságossá vált. Az mpMRI fúziós hisztológiai mintavételek bevezetése óta a biopsziák találati biztonsága jelentősen javult. Az AS alkalmazása növekszik , de még mindig túl sokan idő előtt feleslegesen esnek át a végleges kuratív kezelésen. A klinikai paraméterek és a genetikai tesztek további kutatásai szükségesek a terápiás csoportok pontosításának érdekében.